Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8.rész

2012.05.05

a.jpg

 Öt szív, öt nyaklánc

8.rész

 

  Ahogy hátra fordultam a szemeim kikerekedtek.

  - Te?...Mit keresel itt?

  - Hhm, hozzád jöttem.

  - Hozzám? Miért?

  - Az most nem érdekes!

  Elégedett mosoly ült ki az arcára. Megfogta a kezem és magasba emelte majd a falnak lökött.

   - Mit csinálsz?

  - Mit gondolsz Yaráról?

  - Honnan tudod a nevét?

  - Az nem fontos! Inkább azt mond el, hogy mit gondolsz....mi történt most?

  - Yara elájult.

  - Gondolod. Pedig azt hittem okos lány vagy.

  - Mit mondtál?

  - Tényleg azt gondolod, hogy el ájult? És akkor miért ájúlt el?

  - Bizonyára fáradt volt vagy elkapott valami betegséget, de honnan kéne nekem ezt tudnom.

  - Biztos vagy benne? Csak ezekre gondoltál? Biztos vagyok benne, hogy másba is bele gondoltál....mond el nekem!

  - Hagyj békén! - probáltam kiszabadulni ade még jobban szorított.

  - Hhm, makacs vagy és elveszett.

  - Ezt, hogy érted?

  - Három nyaklánc rátalált a gazdájára magától. De kettő nem....de én megtaláltalak titeket...téged és a kis barátnődet Nettát. De persze még mindig el van veszve a szívetek és az erőtök.

  - Elveszve?

  A fiú még mindig elégedetten mosolygott rám. Én már semmit sem értettem. Csak néztem rá bambán. Ő közelebb hajól és a fülembe súgott.

   - Mutasd meg nekem az igazi éned!

   Majd megcsókolt. Úgy éreztem elönt a forróság. A szívem majd meg hasadt. Probáltam a szorításból kiszabadulni de nem tudtam. Miután eltávolodott az ajkaimtól elenghedte a kezem és én a földre csúztam.

   - Mit művelsz? - tettem a kezem a szám elé.

   Nem válaszólt csak mosolygott tovább és aztán hátat fordított és elment. Nekem meg még mindig hevesen vert a szívem. Felálltam majd kimentem a teremből.

    Délután volt. Alex foci edzésen volt, Nettának meg ki kellet takarítania a termünket mert most ő volt érte a felelős.

    Délután a bentlakásosokon kívűl nem sokan voltak. De nagyon fura, hogy ezen a folyosón senki sincs. Pedig még csak négy óra van. Még egy diákot sem egy tanárt nem láttam. de azért jó ez a kis csönd. Megálltam az egyik ablaknál és kinéztem az udvarra. Ott kint kinti klub fogllakozások és edzések voltak. Alex is ott volt a foci pályán. Felnéztem az égre. A távólban szürke felhők gyülekeztek. Bizonyára hamarosan esni fog. 

   Hirtelen léptek hangját hallottam a hátam mögött. Hátra néztem. A folyosó üres volt és egy kicsit sötét is. Végül elindultam az elenkező irányba. Leakartam kanyarodni a lépcső felé mikor olyan érzés fogott el mintha valaki megfogta volna a vállam. Megrántottam a kezem és lerohantam a lépcsőn. A földet néztem és mikor leértem...

  - Puff - bele mentem valakibe.

  Nem arra a személyre néztem akibe belementem hanem a lépcsőt néztem. Nem volt ott senki. Biztos csak képzeltem.

  - Jól vagy?

  Végül ránéztem a fiúra.....ezt nem hiszem el....megint Rikuba mentem bele. ^^' Riku a kezét nyújtotta és felsegített. 

  - Igen és bocsánat!

  - Semmi baj! De....vörös vagy íjedtnek tűnsz. Tényleg nincs semmi bajod?

  - Tényleg nincs! Kö... - hirtelen minden elsőtétűlt és előre estem. Szerencsére Riku elkapott.

  - Luiza!

  Kinyitottam a szemem. 

  - Áá, jól vagyok! Bocsi!....Talán egy kicsit fáradt vagyok.

  - Elkisérlek az orvosi szobába!

  - Köszönöm! - mosolyogtam, vagyis csak probáltam.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.