Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.rész

2012.02.11

luiza.jpg    Öt szív, öt nyaklánc

  1.rész

     - Nem tudom mit keresek itt?

   - Én is kérdehetném.

   - Te legalább saját akaratodból jöttél.

    - Biztos vagy te ebben?

    - Anya kényszerített?

    - Nem apa.

    - Legalább nem csak én szívok.

    - Egyébként hol vannak apáék?

    - Fogalmam sincs.

    Egy hatalmas fehér épületben voltunk. Valami előadásra jöttünk. Persze mi meg nem mehetünk be mivel ez felnőteknek van. Épp ezért nem értem, hogy nekünk mért kellet jönnünk.

     A folyoson egy ismerős alak közeledett.

     - Sziasztok!

     - Szia Carl!

     - Holnap lesz egy fényképezkedés. Gyere el Luiza!

     - Kösz, de nem szeretnék elmenni.

     - Miért hagytad abba a modelkedést? Két éve még annyira szereted.

     - Akkor még nem tudtam nemet mondani, de most már tudok, és kimondom, hogy tényleg nem szeretem! És nem megyek el holnap!

     - Pedig olyan jó lenne újra az én kis lányommal együtt fényképezkedni. - került végre elő anyu.

     - Nem megyek!

     - Na kérlek Luiza!!

     - Kérlek!!!

        - Hagyatok!

     - Kérlek! - kért Carl és anya egyszerre.

     - Áááá, na jó csak hagyatok békén!

     - Rendben.

     - De csak most az egyszer!

----------------------------------------------------

    A háza felé mindig keresztül megyek a parkon ahol nagyon kevesen szoktak lenni. Most is csak néhány ember mászkált a gyerekeivel. A park közepén volt kis tó ami fölött egy híd emelkedett. Szép lassu léptekkel sétáltam a hídra. Lenéztem a kis tóba. Apró, arany színű halacskák ússzkáltak benne.

    - Luiza, mért rohantál el?

    - Szerinted? - fordultam a hozzám közeledő Carl felé.

    - De ez egy nagy lehetőség. Ezt nem szabad kihagyni!

    - Csak a fényképezkedésről volt szó! Semmi féle meghallgatáson nem veszek részt!

    - De hát ez tényleg egy nagyon, nagy lehetőség! És anyukád is biztos örülne.

    - Nem! Nem veszekrész rajta, már eldöntötem!

    - Kérlek Luiza.

    - Nem és kész! - és leléptem a hídról és elindultam a kivezető út felé, ott hagyva Carlt.

    A park kapujánál egy fiú valamit kereset. Én csak a földet néztem és észre vettem egy elefántos nyakláncot. Felvetem és hirtelen rám tört a sírás. Olyan, olyan rég sírtam és nem értettem, hogy most miért? A fiú rám nézett és elmosolyodott. Szép lassú léptekkel közeledett felém.

    - Te vagy az a lány akinek mindene meg van de még sem boldog.

    Kikerekedtek a szemeim. Ezt, hogy értete? Mit akar? Én nem vagyok boldog?

    - Vagy talán még sincs meg mindened?

    - Nem tudom ki vagy? De igen igazad van nem vagyok boldog pedig mindenem meg van. - tört ki belölem minden.

     A fiú újra elmosolyodott. Közben apránként elkezdett esni az eső. A fiú az arcomhoz ért.

     - Végre megtaláltalak. - és megcsókolt. Az eső egyre jobban zuhogott, a szívem teljesen összezavarodott. Úgy éreztem mintha ketté tört volna és minden, és minden fájdalom felszínre tört volna. A könnyeim egyre csak pottyogtak az esővel eggyűtt. És elengedett.

     - A nyaklánc a tiéd. - és elment, de még útoljára visszafordult - Még találkozunk.

     Az eső még jobban zuhogott én meg össze estem. Néztem a fiút amíg el nem tünt és aztán a nyakláncra néztem.

 

A mappában található képek előnézete Öt szív, öt nyaklánc

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.