Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


45.rész

lepke.jpg

  Akai ito / Vörös fonal

45.rész

 

   Akae egy szikla peremén ült. Kezében egy halvány rózsaszín rózsát fogot. Forgatva nézegette és halkan sóhajtott. A nap már lefelé járt. Ataru még sehol sem volt. Akae meg már bele fáradt a várakozásba. Lettete maga mellé a virágot és felnézett az égre. A sziklával szemben egy rét helyezkedett el amit erdő vett körül. A rét szélén egy rozga faház állt amelyben már bizonyára senki sem élt. De a ház mellett egy kis lány gugolt a fűben és valamit nagyon erősen nézett. Akae nem nagyon törödött vele de lassacskán tekintete rá vándorolt. Egy átlagos kis lány volt, barna hajjal és szemekkel. De még is volt benne valami ismerős. Szemei csillogtak és mosolya olyan volt akár a virág. Akae szomorú lett. Tekintette elveszet a kis lány csillogó szemében. Míg a kis lány egy lepkét kergetett addig Akae szomorúan nézett le rá. 

   - Mint ha....mint ha csak én lennék... - szomorúan de elmosolyodott. 

   Akae szeme elött egy kép jellent meg. Egy kertről ami tele volt virágokkal. A kerben volt egy kis lány. Barna hajja és szeme volt, és neki is úgy csillogot a szeme egy apró rózsa bokrot nézve. Közben egy fiú jellent meg mellette egy locsoló kannával. A kis lányra mosolygot majd meglocsolta a virágott. A lány arcán széles mosoly jellent meg. Aztán minden elhomályosodott....és egy újabb kép jellent meg....vér...mindenhol....ő a földön feküdt és körülötte vér folyt....a piros labda pedig elgurult.....

   - Ha? - Akae kinyitotta a szemét. 

   Ataru főlé hajolt és meglepődőtt. Akae arcáról könnyek folytak le. Akae még mindig látta maga elött az képet, könnyei egyre jobban folytak de ő csak főlfelé nézett, szája meg se rezent.

   - Sose fogom elfelejteni?

   - Mit?

   Akae elmosolyodott. Szemében még nagyobb fájdalom lett. Könnyei folytak de közben mosolygot....tudta, hogy semmin sem változtathat....A holdra nézett és szeme felcsillant...egy apró lepke jellent meg hold fényében....Akae felé repült. A lány ovatosan felemelte kezét és a lepke leszállt.

   - Nahát. - mosolyodott el Ataru.

   - Nagyon szeretem a lepkéket. Olyan szépek. - Akae könnyei megálltak és a mosolya is eltünt...de az arcán a kiváncsiság jellent meg és míg a lepkét nézte Atarura gondolt. - Ataru.

   - Igen?

  - A múltat el lehet felejteni?

  - Ha?....Hát, talán attól függ, hogy milyen az a múlt.

   - Ataru...te eltudod felejteni a múltat?

   - Hogy? Egyébként ez most, hogy jött?

   - Hm, mindegy. - és újra az égre nézett. Kezét enyhén meg lendítette és a lepke elszállt.

   Ataru nem értett semmit sem. Kiváncsian nézett Akaera és ő is elgondolkozott azon, hogy ő valójában mikor is lett fuku....de valahogy egyáltalán nem emlékezett rá. Meg akarta Akaet kérdezni, hogy mikor is történt, de úgy érezte nem kérdezheti megtőle....magának kell rájönnie...és arra is, hogy mit is jellent számára Akae. Tovább nézte a lányt, de semmit sem érzet iránta ezekben a pillanatokban. Akae hirtelen feléfordult és csodálkozva nézett rá.

   - Mi az? Van valami az arcomon? 

   - Á, nem nincs semmi!

   - Akkor mi a baj?

   - Csak egy kicsit elgondolkoztam.

   - Min?

   - Nem érdekes.

   Akae nem mondott semmit. Ataru szemébe nézett és egyre jobban úgy érezte elvörösödik. Gyorsan elkapta a fejét és újra főlnézett az égre. Már nagyon sötétt volt így úgy gondolta Akae jobb lesz, hogy ha mennek...és felállt.

   - Menjünk!

   - Jó.

   És eltüntek a sötét fák között.

 

A mappában található képek előnézete Akai ito / Vörös fonal

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.