Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


43.rész

2012.08.02

voros-rozsa.png

 Akai ito / Vörös fonal

43.rész

 

  A falu nem volt túl nagy, de szép volt. A házak sok féle színenben pompázott, a kertjeikben sok féle virág tündökölt. A falu mellet volt egy vasút amin már nem jártak vonatok. A végén bár volt egy vonat de az már nagyon régóta állhatott ott. A falu közepén volt egy kisebb éterem féleség ahol kivűl is ültek emberek. Mikor elmentünk melletük, szinte mindenki ránk nézett. Éreztem a hátamon azokat a megvettő pillantásokat. De nem nagyon foglalkoztam velük, nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam. Szép lassan és nyugodtam egy keskeny utca felé halladtam. Az utcában volt egy halvány rózsaszínű ház. A kertjében sok féle színű rózsa volt. Megálltam. Sárga, fehér, rózsaszín, barack, fekete, vörös és sok más színű rózsa volt, közöttük egy néni járkált. Rám nézett, majd kedvesen elmosolyodott.

   - Gyönyörűek, igaz?

   - Igen! - mosolyodtam el én is.

   - Melyik tetszik legjobban?

   - Hát, talán a vörös.

   - Érthető, hisz ő a szerelem jelképe.

   Egy kicsit meglepődtem. Persze én is tudtam, hogy mit jelképez. De arra gondoltam, hogy a nyakláncom is rózsa mintás, még hozzá vörös színű.

    - Te mastrest vagy, igaz?

    Komoly arccal a nénire néztem.

    - Nem nagyon lepődtél meg, hogy tudom mi vagy. Pedig bizonyára te is érzed, hogy én nem mastrest vagyok.

    - Igen, észre vettem.

    - Úgy hallottam, hogy lett még egy rózsa mintás mastrest. És amikor a faluba léptél mindenki megérezte, hogy te vagy az.

    - De a falusiak nem bocsátkoznak harcba, igaz?

    - Itt békés emberek élnek.

    - Emberek? Azt mondták, hogy itt nem szívesen láttják az embereket. 

    - Ó, bocsánat! Nem átlagos emberekre gondoltam. De jobb ha te is vigyázzól! A többi mastrest úgy gondolja, hogy te más milyen vagy mint ők és talán ezért nem fognak elfogadni.

    - Tudom. Már az elején tudtam. - mosolyodtam el újra.

    - Hhm. - a néni szemében kíváncsiság csillant fel - Még csak most vettem észre, hogy mi lakozik benned.

    - Ezt, hogy érti?

    - Ha ezt a többi mastrest is látná akkor mindenki fejet hajtana elötted.

    - Ebben én nem vagyok olyan biztos.

    - Milyen fura, hogy ilyen keveset tudsz magadról. De majd ha főlébredsz az álmodból akkor lehet, hogy mindenkinél hatalmasabb leszel!

    - Úgy gondolja?

    - Igen.

    - Jó, ezt nem felejtem el! - a taválra pillantottam és mosolyogtam - Kíváncsi vagyok, hoyg úgy lesz mint ahogy gondolja. 

    - Találkozunk még és akkor már bizonyára őnmagadra találtál.

    - Mért? Maga kicsoda?

    - El hiszed, hogy ha azt mondom, hogy csak egy angyal. 

    Elmosolyadtam és az égre néztem. Sütöt a nap és egyszem szürke felhő sem volt az égen. Ez a nap igazán gyönyörű volt.

     - Az angyaloknak nem ebben a viszályokkal teli világban kell lenniük.

     - Igazad van. - mosolygot továbbra is azzal a kedves mosolyával ami talán tényleg hasonlított egy angyal mosolyához.

 

A mappában található képek előnézete Akai ito / Vörös fonal