Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


42.rész

2012.07.27

 Akai ito - Vörös fonal

42.rész

 

akae1.jpg

  - Egyedül megyek tovább!

  - De hát miért?

  - Elegem volt abból, hogy mindig te védesz meg! Azért jöttem erre az utazásra, hogy megismerjem az erőmet és, hogy erősebb legyek.....de ez nem fog menni úgy ha mindig te mentesz meg.

  - De...

  - Egyedül kell tovább mennem....persze Ataru velem tart.

  - Ha így akarod. 

  - Köszönöm Kíra!

  - Jó akkor én haza megyek! - kiáltott fel Ichi.

  - Nem is értem, hogy miért jöttél.

  - Az nem érdekes. 

  Akaera néztem. Mosolygodt és úgy látszik már nem volt dühös. Reggel amint fel kellt elmondta mindenkinek, hogy szét akar vállni és, hogy Ataruval együtt megakarják ismerni az igazi hatalmukat. Én is úgy gondolom, hogy így végülis talán tényleg erősebbé válik és persze én is! 

   A szél Akae hajába kapott ami rózsaszíné vált. Kezét összefogta és rám mosolygott, majd lassan Ataruval elmentek. Ken és én még Ichivel maradtunk de aztán mi is a saját fejünk után mentünk. Fogalmam sem volt, hogy hová tartunk csak mentem előre. Egyszerűen úgy éreztem, hogy egyre jobban kíváncsi vagyok mi van elöttem. 

    A körülöttem lévő erdő egyre sűrűbé vált. Ken mögöttem jött. Az erdő szélén egy idős bácsi ült. Mikor elakartunk haladni mellete így szólt.

   - Ne menjetek tovább!

   - Miért?

   - Az út egy faluhoz vezet....ha csak egy egyszerű emberek vagytok jobb ha tovább álltok....nem szívesen látnak ott embereket!

   - És ki mondta, hogy emberek vagyunk?

   Az idős bácsi elmosolyodott.

   - Az elején is észre vehettem volna, hogy te egy mastrest vagy.....még hozzá elég különleges.

   - Ezt, hogy érted?

   - Te vagy a negyedik rózsa nyakláncos mastrest, igaz?

   - Igen.

   - Te nem vagy igazi mastrest.....csak kaptad az erőd és ezért sok ellenséged lesz majd!

   - És miért?

   - Mert azt gondolják, hogy nem tartozól közéjük.

   - De jó nekem. Nem csak az emberek ítélnek el de már a mastrestek is?..... Maga is mastrest, igaz?

 

   - Igen, de már nagyon öreg vagyok és hatalmam szinte már eltünt.

   - Értem.

     - Egyébként talán a sors akarta, hogy te feltünj. Lehet, hogy te fogod megváltoztatni a mastrestek sorsát.

   - Nem hiszem.

   - Pedig bármi előfordulhat! - mosolygodt rám újra.

   Elmoslyodtam és tovább mentem. Ken furcsán nézett vissza rá.

   - Az öregek néha furcsaságokat beszélnek.

   - Úgy gonmdolod Ken? Az öregek mindig igazat mondanak. 

   - Tényleg?

   Már nem válaszóltam neki csak mentem előre abba a faluba és rá készültem arra amit az idős mastrest mondott.

   - Már az elejétől fogva mióta megtudtam, hogy mi is az a mastrest....éreztem, hogy más vagyok mint a többi...és, hogy ennek mi az ára.

 

A mappában található képek előnézete Akai ito / Vörös fonal

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.