Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


41.rész

2012.07.06

a.jpg

 Akai ito - Vörös fonal

41.rész

 

   A sötét estében egy komor ház ablakaiból fény világított ki, kettő kívételével. Mindkettő egy egy szoba volt. Az egyik szobában az ágyon egy lány feküdt. Akae volt. Rózsaszínes szemével a plafont nézte. Komor tekintette lassacskán vándorolt át az ablakra. A hold fénye enyhén bevilágította a szobát. Néha megcsillantotta a lány szemét, amely dühösen nézett rá. Bármennyire is elakarta felejteni, mégis dühitette. Nyugtalanul forgolodott, majt felállt és az ablakhoz lépet. Kinézett. A düh a szemében eltünt. Fejét elfordította az ablaktól és szomorú tekintettel nézett. 

   - Ez nem mehet így tovább!!!

    Eközben a másik sötét szobában Kíra az ágy szélén ült. Kezével torkát fogta, szeme vér vörösen izzott. Ajkait szemfogai erősen szorították, hogy síkoját elnyomja. Szeme egyre jobban izzott, teste lüktettet és a fájdalom egyre jobban nőt benne.

    Egy harmadik szobában Ken, Ataru és Ichi filmet néztek. Ichi teljesen bele merült a tv-be, de a másik kettő fiú agódva néztek ki fejükből. Mindkettejük érezte mestereik gondjait. Ataru hirtelen felállt.

    - Hova mész? - kérdezte Ken.

    - Akaehoz.

    - Szerintem most nem kéne oda menned!

    - Miért nem? - ordított úgy, hogy Ichi is már rájuk figyelt.

    - Kíra sincs jól...

    - És akkor te miért nem mész? Nem a főfukuja vagy? Nem kénne mellette lenned?

    - Valamit néha egyedül kell megoldaniuk! Nem kell, hogy állandóan ott legyünk!

    Ataru még dühösebb lett.

    - Mit tudsz te Ken?.....Nincs igazad!!! - és kirohant a szobából.

    Ken is felállt és az ajtó felé indult.

     - És most hová mész, Kírához? - kérdezte Ichi.

     - Nem. Sétálok egy kicsit. 

-----------------------------------

   Ken késöbb a folyosón találta Atarut Akae szobájának ajtaja elött ülve.

   - Igazad volt. - szólalt meg Ataru lehajtott fejjel.

   - Mi? - állt meg mellete Ken.

   - Ki küldött....azt mondta, hogy egyedül akar maradni.

   - Valójában nem vagyok biztos a szavaimban.....Nem vagyok olyan határozott mint ahogy látszik.....Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit is kéne csinálnom. 

   - Néha én is így érzek. Nem is tudom, hogy hogy én lettem a főfukuja.....valójában nem emlékszem rá.

   - Nem emlékszel?

   - Nem. Csak úgy fuku lettem.

   - És az elött?

   - Csak arra nem emlékszem, hogy mikor lettem az. Gyerek korom óta ismerem Akaet, de semmi olyanra nem emlékszem, hogy fukuvá változtatott volna.

   - Hát, ez elég fura.

   - Igen - mosolyodott el - De néha úgy érzem, hogy még valami nagyon fontosra nem emlékszem.

   - Mire?

   - Azt hiszem valamilyen érzés. 

   - Érzés? Talán düh?

   - Nem. Hogy is mondjam.....fogalmam sincs, hogy Akaét régebben, hogyan is szerettem.

   - Mi?

   - Nem tudom, hogy tekintettem rá...testvérként? barátként? vagy valami más képpen? De most....most sem vagyok vele tisztában, hogy hogy is tekintek rá.

   - Értem. Hát, erre magadnak kell rájönnöd! - Ken elmosolyodott és tovább ment a sötét folyoson ott hagyva egyedül Atarut.

 

A mappában található képek előnézete Akai ito / Vörös fonal

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.