Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


40.rész

2012.06.20

sir.jpg

 Akai ito / Vörös fonal

40.rész


  Ken nyakához hajoltam és bele mélyesztettem a fogaimat. Éreztem ahogy folyik le a torkomon Ken meleg vére. Édes volt, édes íze. A szememből könnycseppek hullotak végig az arcomon. A sötét utcán csak egy pár lámpa éget. A csillagok és a hold fényében alig, de lehetett láttni néhány embert. A lámpák fénye az emberek körül folyó vért csillogóan megvilágította. Ataru csak vért köpöt, de Akae feje vérzet. Ken nyakán végig folyt a vér. A maradék négy mastrest csak nézett minket. Az a személy pedig csak mosolygot és azt várta, hogy végre lássa az igazi énem. És én már alig tudtam épeszüen gondolkodni. Elengedtem Kent és a mastrestre meredtem. Ken csak mosolygot és a fejemre tette a kezét.

  - Nyugodj meg!

  Abba hagytam a sírást. Felálltam, letöröltem a számról Ken vérét. Az esti fényben tisztán lehetett látni egyre erősödő vörös fényben ízzó szemem. 

  - Szóval ilyen fajta mastrest vagy.....Akkor én is megmutatom, hogy mennyire is hasonlítunk. 

  Egy lány tünt elő a semmiből. A mastrest elé állt háttal. Bizonyára a fukuja volt. Ezüstösen csillogó haja megcsillant a hold fényében. A mestere a szemére tette a kezét. Porfelhő kerekedett körülötük. A lány főlsíkitott és fehér izzó fény fogta körbe. A fiú elégedetten mosolygot. Majd miután elengedte, a lány a földre hullot és nem kellt fől. Megdöbentem de az arcomon talán csak egy kis kiváncsiság látszott.

  - Míg te a fukud vérét ontod én addig az életerejük egy részét veszem el.

  - Hh,  nem vagyok olyan mint te!

  - Pedig szerintem nagyon is hasonlítunk! - és nekem ugrott.

  Azt hitte eltalát, de én elugrottam előle és a háta mögé léptem. Megfordult és elégedetten mosolygodt.

  - Így már sokkal erősebb vagy. Egyre érdekesebb! - felcsillant a szeme és megláttam benne azt az ölni vágyást ami bennem is meg van.

 Hirtelen elvesztettem a fejem és a fiúnak estem. Megragadtam a torkát és egy fának nyomtam.

 - Hhá, egyre jobban élvezem! - egyre jobban mosolygot - Most már mindent bele adok!

 Megfogta a csuklóm és elkeszte szorítani míg nem elengedtem. Szél felhő kerekedett újra körülötte. Körülöttem is szél felhő gyült össze és egy láthatatlan burkot alkotott. Pillanatokallat térdre rogytam. És a torkomat fogtam.

  - Nem kapsz levegőt, úgye?

  - Szereted kínozni az embereket nem, igaz?

  - Eltaláltad. De eddig te vagy a legérdekesebb. A büszkeség még így is árad belőled pedig a halál szélén vagy.

   - Óó, gondolod? - nekem is felcsillant a szemem.

   A hajam hol fehér, hol pedig fekete volt. Az egyik gyűrűt szorongadtam a kezemben. Kinyitottam a kezem majd a gyűrű megnyúlott. A hajam újra fekete lett, de valahogy mássabb...csillogott és fénylet. Felálltam a kezemben lévő bot fekete volt nem pedig fehér. A végén lévő körben pedig nem fehér krístály volt hanem vörös.

  - Hogy tudsz fel állni? - nézett csodálkozva.

  De én nem válaszóltam. A botommal suhintottam egyett és a szél burok elillant. A fiúnak kikerekedet a szeme de aztán elégedetséget mutatott. Egyre jobban élvezte a harcot de én már meguntam.

  - Meguntalak.

  - Mi?

  Rászegeztem a botott és a vörös kristály darabokra hullot majd a fiú felé repültek. A hátából vér fröccsent ki. A kristályok mint apró kicsi török purodtak bele a hasába és távoztak a hátán keresztűl. Majd újra összeálltak és fehérré változtak. A kristály Akae felé halladt majd a feje fölött megállt. Akae pedig kinyitotta a szemét és azután a kristály eltünt a bottal együt. Visszaváltoztam. Nagyon gyengének éreztem magam és hátra estem. 

  - Kíra jól vagy? - Ken fogodt meg.

  - Igen, köszönöm.

  Akae-ra néztem. Szemében düh és elégedetlenség látszott. Nem értettem mi a baja. De aztán a többi mastrestre nézetem akik megíjedtek tőlem és eltüntek. 

  - Szegény lány! 

  - Mi? - néztem Kenre.

  - Porrá válik mint ahogy hamarossan a mestere is.

  Felálltam és elsétáltam otthagyva őket. Elegem volt ebből az egészből!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.