Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


39.rész

szempar.jpg

 Akai ito / Vörös fonal 

39.rész


    Tíz árnyék, tíz gyönyörű szem pár mered ránk. Ők tízen mi négyen vagyunk. Ken és Ataru sötét barna színű hajuk megváltozott. Kennek fekete, míg Atarunak sötét kék színű lett. Akae is már átváltozott és rózsaszín színekben pompázott. Én fekete, vörös színeket öltöttem magamra. A tíz mastrest elégedett mosollyal vettek körbe minket. 

   - Ez könnyű lesz. - mondta az egyik mastrest.

   - Ne becsülj alá minket! - mondta közönyösen Akae.

   - Hh, szégyen! - büszke, beképzelt mosolyommal néztem rájuk - Nem mertek egyedül harcolni?

   - Így könnyebb.

   - Ó, azt mondod könnyebb? - Ataru is beszállt a beszélgetésbe.

   - Na akkor gyertek!

   Két mastrest támadt rám. Az egyik gyorsan a földre került a másik jóval később. De Ken és Ataru nem járt túl jól. Ellenük hárman mentek. Akaenak csak egy mastrest támadt. A tízedik jóval távolabb nézett minket. Akae gyorsan legyőzte azt az egyet. De a fiúk földre kerültek. 

     - Nahát, csak ennyire futja tőletek?

    - Te beszélsz? - förmedtem a tízedik mastrestre - Te csak állsz és nézel minket!

    - Tényleg azt akarod, hogy beszáljak?

       - Igen, azt akarom! 

     - Akkor gyere!

     Neki támadtam. Neki is egy kardja volt mint nekem amelyek egyre töbször összecsaptak. A maradék négy mastrest akik Kennel és Ataruval harcoltak Akaenak támadtak. És felölük nagy puffanás hallatszott. Akae is a fölre került.

      - A barátaid már vesztetek és most rajtad a sor!

      - Majd meg látjuk!

      - Rendben. - arcán öntelt mosoly kerekedett - Neked megmutatom az igazi erőm, de csak azért mert a szemedben látom azt ami bennem is rejtőzik.....Szeretném láttni milyen az ha vadállatá változol......látni akarom azt a tekinteted ami ölni akar.

      A szemeim kikerekedtek de aztán visszajött az a végtellen nyugott érzés. Elmosolyodtam. De nem adtam át magamat egyből annak a rossz énemnek. De már éreztem, hogy egyre jobban élvezem. A fiú hirtelen fölemelte a kezét és elöttem gyorsan leeresztette. Hátra vágodtam a fának és nem értettem, hogy mitörtént.

          - Ez mi volt?

      - Te még nem vagy ezen a szinten.

      - Hh?

      - Magasabb szinten állok mint te így tudok irányítani néhány dolgot...pontosabban még csak egyett és az a szél.

      - Így már valamenyire érthető. - probáltam fölállni de visszaestem, nem kaptam levegőt.

      - Nahát nem kapsz levegőt? 

      - Ugyan ezt csináltad a többiekkel is.

      - Okos vagy.

      Öszintén szólva fogalmam sem volt mit csináljak. Levegőért kapkodtam és készültem feladni a harcot.

   Kinyitottam a szemem. Még mindig azt a fehér hajú, vörös szemű fiút láttam magam elött. Mikor megláttam minden kétségem elmulott. Újra visszajött a harci kedvem és bíztam magamban. Bár még mindig rosszúl voltam. A testem lüktetett és mintha a torkom éget volna.

   Egy kicsit távolabb Ken kinyitotta a szemét és meglepetten nézett rám. Majd felállt és hozzám jött.

    - Kíra - rám mosolygott

    A szemem vörös fényben izzott és a válára tettem a kezem. Fülemben még mindig a fiú hangja csenget.

    - "Sose ad fel!"

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.