Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


34.rész

2012.04.06

kira8.jpeg

 Akai ito - Vörös fonal 

     33.rész

    Az idegen fiú kezében egy pisztoly volt amelyet Riunak szegezett. Riu komoly képet vágott aztán elmosolyodott. Az idegen fiú kezét hirtelen megragadta Kenta és elkezte szorítani.

    - Nahát, pedig azt hittem, hogy a földön maradsz.

    - Kiváncsi vagyok, hogy melyik az erősebb. A mastrest.....vagy a vámpír. - állt fel Riu.

    - Én is így érzek. - mosolyodott el az idegen fiú.

    Mind a három fiú körül porfelhő kerekedett. Kenta annyira szorította fiú kezét, hogy az kénytelen volt elengedni a fegyverét. Riu körül felszakadt a talaj és zöld növények törtek fől és haladtak a fiú felé. Ő ügyesen kikerülte őket. de közben Kenta elé ugrott. A fiú megíjedt és egy pillanat allatt a földön találta magát. Nagy nehezen felállt. Bogi és én a távólból néztünk mindent.

    - Azt hiszem allá becsültelek titeket.

    Riu elégedetten mosolygott. És a fiú kezét és lábát a földből kibúj növények fonták körbe. Probált kiszabadulni de a növények egyre jobban szorították. Hirtelen urrá lett rajtam az az úgy mond rossz oldalam. Lehajtottam a fejem és hagytam, hogy átjárja a testem düh, a bosszú vágy és a gyilkolás érzése, most számomra semmi sem számított csak az, hogy a barátnőmet biztonságban érezhessem. Felemeltem a fejem és elmosolyodtam azzal az öntelt, beképzel, büszkeségelteli mosolyommal. A szemem csak úgy ízzott és elnevettem magam. Mind a három fiú felém nézzett csodálkozva.

     - Nem szép dolog! Kettő egy ellen? 

     Egy két lépést tettem feléjük aztán megálltam. Kezzem felemeltem és a hajam hol fehérré, hol feketévé változott. Az egész testemen vörös fonalak futottak végig. Kezem az idegen fiú felé tartottam. A növényeken amelyek fogva tartoták széppen lassan megjelent rajtuk a vörös fonál ami rajtam is volt. A növény darabokra hullott és a fiú a földre esett.

      - Na mi van? Földbe gyökerezett a lábatok? - mosolyogtam Riura és Kentára.

      Riu is elmosolyodott. És szép lassú léptekkel közeledet felém. Egyre nagyobb lett a porfelhő körülötte. És hirtelen pillanatok allatt a falnak estem és nem értettem, hogyan. A lábam allatt növények törtek fől és a lábamra tekerődtek majd a magasba emelt és földhőz vágott, majd újra a falnak. Riu elém lépett és a nyakamhoz hajolt és belém mélyesztette fogait. Miután elengedett rám nézett és dühös lett, majd a földhöz vágott.

      - Mért tudsz még most is ilyen beképzelten mosolyogni??? - egyre jobban dühös.

      - Talán csak azért vagyok mindig ilyen, hogy idegesítsem az ellen felemet.

      - Na meglátjuk ez után is mosolyogsz e. - és elindult Bogi felé. 

      Bogi rémülten nézett Riura. Riu már nyúlni akart felé mikor körülöttem is porfelhő kerekedett és emiatt felém fordult.

      - Ha hozzá mersz nyúl...!!! - a szél egytre nagyobb lett és Riu a falnak esett. 

     Riu megíjedt én meg csak mosoylogtam öntelten. Egyre jobban közeledtem felé. Hirtelen Kenta állt elém.

     - Te is kérsz??

     Az égfelé emeltem a kezem és megjelent kezemben a kardom. Suhintottam velée egyett magam elött és Kenta már a földre is esett. Mentem tovább míg Riu elé nem értem. Megragadtam a torkát és egyre jobban szorítottam. 

      - Na akkor most te sírjál!

      Riu dühösen nézzett rám de szemében már nem láttam azt az önteltséget. Elengedtem a torkát majd a földre esett. A kardom eltünt és a hajam visszaváltozott és a fonál is már eltünt. Bár a szemem még vörösen izzott de sikerült legyőznőm azt az érzést amely azt akarta, hogy megöjem.

      - Tünj a szemem elöl a barátoddal együtt!! Ja és meg ne lássalak Bogi közelében többet!!

      Riu Kenta mellet termett és segített neki felállni azután eltüntek. Az idegen fiú felállt és a szemembe nézzet. A hajam újra feketévé változott erre a fiú megíjedt.

      - Nyugi!! Nem áll szándékomban most veled harcolni, talán majd máskor. Most biztos, hogy én veszítenék.

      - Hm. - elmosolyodtam - Köszönöm!

      Ő is elmosolyodott.

      - Szívesen! - és aztán hátatt fordított és elsétált, de egy pillanatra visszafordult - Remélem találkozunk még!

      - Bizonyára.

      És köddé vált én meg Bogi felé fordultam aki még mindig a földön ült. Egy két lépést tettem felé de ő megíjedt és probált hátrám húzodni.

      - Sajnálom! - mondtam.    

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.