Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


33.rész

2012.04.06

szem-par.jpg

 Akai ito - Vörös fonal 

   33.rész

   A két fiú leültek szembe velünk. Bogival szembe a szőke, velem szembe pedig a barna hajú . Bogi felém fordult.

    - Ők kicsodák? - kérdeztem.

    - Riu és Kenta, őket vártuk.

    - Hát, sziasztok, én Kíra vagyok!

    - Hello! -köszönt a szőke haju - Én vagyok Riu, ő pedig Kenta.

    - Hello!

    Közben egy fiatal lány kihozta azt amit rendeltünk. 

    - Köszönjük!

    - Szívesen!

    - Ti kértek valamit? - fordult a fiúk felé.

    - Én nem kérek köszönöm!

    - Én sem.

    - Oké. - és elment.

    Bogi egy fagyi kejhet evet amiben három gomboc fagyi volt egy epres, csokis és sztracsatelás. Én egy sütit kértem mint mindig. Epres volt, pont a kedvencem. Miután megetük a fagyit és a sütit elmentünk a fiúkkal a közeli moziba és valami horrort néztünk meg amiben majd nem minden embert kinyirtak, voltak benne vámpírok, vérfarkasok és efélék. Őszíntén szólva a kor határ miatta nem mehettünk volna be, de Riu ezt megoldotta. Ne gondoljatok rosszra!!! Nem osontunk be vagy ilyesmi! Normálisan kifizettük csak egy barátja segítségével beengedtek minket.

     - Jó volt?

     - Hát, egy kicsit íjesztő volt.

     - Szerintem nem volt íjesztő! - vágtam rá.

     - Te nem vagy az az íjedős fajta, igaz? - mosolygot rám Riu.

     - Nem igazán.

     A válasz után még jobban elmosolyodott. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy mit is gondol. Nem nagyon hitte el, hogy tényleg nem féltem és bizonyára azt mondta volna, hogy majd meglátjuk. De őszíntén nem nagyon érdekelt, hogy mi lesz és nem is gondoltam volna, hogy majd baj lesz belőle.

     Még egy pár helyre elmentünk. Már már esteledett. Éppen a parkba sétáltunk. A nap lassacskán már lement. És az égen már megjelent a hold és egy aprócska csillag. Riu nevű fiúnak hirtelen öntelt mosoly jelent meg az arcán. Kenta zsebretett kézzel nézte a földet és unot képet vágott. Riu és Bogi hirtelen megállt. Egymással szembe álltak. Én is egy kicsit távolabb megálltam és Kenta is feléjük nézett és elmosolyodott. Riu Bogi vállára tette a kezét és egy kicsit lehajolt. 

     Hirtelen furcsa érzés fogott meg. A szél elkezdett fúj és már a nap egyáltalán nem látszott de egy pár felhő vörös színűbe burkolozott és a hold köré gyult. Lámpák erős fényben izzotak. Átjárt a hideg. Éreztem, hogy itt van valami....valami ami nem természetes. Megrezentem.

     - Bogi! Fuss el!!! -ordítottam. 

     Mindenki rám nézett. Kenta megragata a kezem. 

     - Engedj el! - förmedtem a fiúra, de ő nem válaszolt úgyan azt az unot képet vágta.

     Bogi értetlenül nézett. Riu megszorította a válát.

     - Áú, ez fáj! Eressz el!

     - Eszem ágában sincs! - mosolygott öntelten.

     Bogi rémült arcot vágott. Riu a nyakához hajolt. Bogi kécségbe esetten rimánkodott. Kenta erősen fogta a kezem, de egy pillanatra a szoritása alabb hagyott és sikerült kiszabadulnom. Neki rohantam Riunak és ellöktem Bogitól, majd földre esett. Megragadtam Bogi kezét és elékeztem futni.

     Futottunk a házak között amedig csak birtunk. Aztán megálltunk mikor már azt hittük, hogy leráztuk őket. Egy kissebb melék utcában voltunk amely csak egy irányba vezettet.

     - Jól vagy? - fordultam Bogi felé.

    - Igen.

    Hirtelen léptek hangja hallatszot a hátunk mögött. Hátra fordultunk. Riu volt az. Lassú léptekkel közeledett felénk. Öntelten mosolygot még mindig. Újra megragadtam Bogi kezét és futni akartam a másik irányba de csak akkor vettem észre, hogy ott meg Kenta áll.

    - Nem menekülhettek!

    Riu odajött hozzánk. Bogi elé álltam. Erre meg ő megfogta az állam és föl emelte.

    - Okos lány vagy, de túlságosan is beképzelet.

    - Nem vagyok egyedül! A szemeidből csak úgy áramlik az önteltség. - mosolyodtam el büszkeségemben.

    - Hhh, teszek róla, hogy eltünjön az a büszkeséged. Kenta, tiéd lehet Bogi nekem ő kell. - nézzet rám.

    - Rendben.

    Riu megragadta a válam és nem engedett el. A nyakamhoz hajolt. Eközben Bogi nyakába beleharapot Kenta. Nyakáról folyt a vér. 

    - Bogi!!! - ordítottam - Engedj el! - egyre nőtt bennem a düh - Engedj el, mert....!

    - Mert, mi lesz? 

   Megragadtam a nyakláncom és éppen kiakartam nyitni mikor egy másik fiú jelent meg Riu mögött. Bogi felé néztem Bogi a falnak dölve a földön ült. Kenta pedig a földön feküdt, probált felállni de nem tudott. Az idegen fiúra néztem. Rám mosolygot és nem mondta de tudtam, hogy azt mondja magában - "Most már semmi baj!" - és Riu a falnak vágodott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.