Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


31.rész

2012.03.24

k.jpg  Akai ito - Vörös fonal

     31.rész

     Már csak pár nap és a sulinak vége, és itt a nyári szünet. Most pont angol órán ülök. Mőgőtem Lujza és Bogi nevetgélt. Az angol tanárunk épp arról beszélt, hogy ő valójában egy marslakó és azt mesélte el, hogy milyen az élet a marson. Az angol tanár hülyiteni szokta a diákokat. Az osztályomban 14 fiú és 7 lány van. A fiúk három negyed része röhögött a többi beszélgetett vagy aludt. Mögötem Lujza már ki volt borulva a sok baromság miatt és már azért könyörgött, hogy csöngesenek ki. Bogi is a csöngetés miatt rimánkodott mivel nem csinálta meg a házi feladatott. 

     Néhány perc múlva kicsöngetek és Bogi megúszta a házi hiányt. Ez volt az utolsó óránk és most már mehetünk haza.

     - Nincs kedvetek holnap eljönni velem vásárólni?

     - De szívesen! - mondtuk egyszerre Bogival

     - Úgy is szerettem volna valami új ruhát venni mert nyáron egy hosszú útra megyek és nincs túl sok ruhám.

     - Hová mész? A családodal utazol el?

     - Nem

     - Akkor kivel?

     - Két fiúval meg rajtam kívűl még két lánnyal.

     - Hová mentek?

     - Még nem tudom.

     - És hogy-hogy csak ti mentek? Mi mehetünk?

     - Ezt a kirándulást az egyik barátnőm egy versenyen nyerte és ő hívott meg. - hazudtam.

     - Ó, értem.

     - És mikor jössz haza?

     - Hát, azt sem tudom.

     Bogi és Lujza egymásra néztek aztán elindultunk. Az angol órán töténtekről bezsélgettek én meg utánuk loholtam. Most, hogy tudom, hogy mastrest vagyok így egy kicsit távólságot tartók a barátnőimtől és ezt bizonyára ők is észrevették.

----------------------------------------------------

     Este felé Ichihez mentem mert felhívott, hogy menjek el hozzá. Persze azt nem mondta el, hogy miért csak annyit, hogy siessek. 

      Egy sötét utcán mentem keresztül ahol egy lámpa sem égett. Egy annyi idős lány mint én össze-vissza mászkált az utca végén. Egy egyberészes fehér ruhát viselt és egy kisebb táska volt a kezében. Mikor meglátott oda jöttt hozzám. Hirtelen fura érzés fogott el.

      - Bocsánat, de nem tudnád megmondani..... - nem tudta befejezni mert meíjedt. Megragatam a vállát és a nyakához hajoltam - Engedj el!!....Mit akarsz??

      A szemem vörösen izzot és úgy éreztem az egész testem lüktett. A nyakához hajoltam és kinyitottam a számat. A felső szemfogaim megnyulottak és hegyesk lettek. A lüktetés még erősebb lett és bele mélyesztettem a fogaimat a nyakába.

      - Ááá, ne!!! Engedj el!!! - sírt a lány.

      A nyakán folyt a vér és a számban is éreztem vérének ízét. Hirtelen észbe kaptam. Mit csinálok??? Elengedtem a lányt ő meg összeesett. Íjedten értem a fogaimhoz amely szépen lassacskán visszaváltoztak az eredetivé. A kezemre néztem amelyen a lány vére volt. Meg voltam íjedve ahogy ő is.

      - Jól vagy?

      A lány íjedten nézzet rám. Egy kicsit hátrált aztán felállt és elrohant. Ekkor esszembe jutott egy régebbi álom.

      - ,,Ne tagad meg önmagad!" - hangzott a fejemben az a szó.

---------------------------------------------------------------------------

     - Mond még egyszer. Mit csináltál?

     - Hha, hányszor mondjam még el? Megharaptam egy lányt.

     - Úgy mint egy vámpír?

     - Igen.

     Ichi egy kicsit elgondolkozzot és így szólt:

     - Tudtam, hogy a gyógyítos hatalmadnak meg lesz az ára.

     - Ezt, hogy érted?

     - Multkor elájultál. De mivel mastrest vagy a tested átváltott arra amit utóljára mondtam.....vagy is vissza veszed azt az energiát amit elvesztetél.

     - A vér szívással?

     - Úgy bizony!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.