Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


30.rész

2012.03.23

kaze.jpg

 Akai ito - Vörös fonal

    30.rész

    Ichinél ébredtem fel. A neko lány mellettem ült.

    - Jól vagy?

    - Igen, jól vagyok!

    - Köszönöm, hogy megmentettél és, hogy nem ölted meg az oroszlánt!

     - Te voltál a második aki megtudta állítani.

     - Ezt, hogy érted.

    - Kíra nem egyszerű mastrest. Két jelleme van az amelyik meg akarta ölni az oroszlán az mondanám gonosz oldalának. Mikor ilyenné válik nem könnyű megállítani.....egy ösztön lép fel nála amit még nem igazán tud írányítani.

    - Milyen ösztön?

    - Mit az állatoknál....olyan túl élési öztön, vagy ő, vagy az ellenfele hall meg....valami ilyesmi.

    - Értem.

    - A másik ösztöne az amikor fehér haja van az az a jó oldala úgy mond.....ahogy mondtam ez a jelleme meg tudja gyógyítani az emberek vagy bármi mást, de...

    - Mi de?? - szólaltam meg én is.

    - Tudtam, hogy ennek a hatalmadnak ára van. Teljesen elgyengültél miután használtad, de attól félek, hogy mivel mastrest vagy az elvesztett erődet valahogy visszaveszed.

    - Ezt, hogy érted?

    - Még nem tudom.....fogalmam sincs!

    - Hha, majd kiderül nem igaz?

    - Egyszer biztos.

    A lány felé fordultam és elmosolyodtam.

    - Nem is kérdeztem még meg a neved.

    - A nevem Aina!

    - Én Kíra vagyok de ezt tudod, ő meg Ichi. - mutattam rá.

    - Akkor te okoztad az állatkertben a felfordulást?

    - Nem.

    - Akkor ki volt?

    - Nem tudom! Az egyik pillanatban még a ketrecben voltam a másikban meg már az akváriumban és akkor már majd nem emberi formában voltam.

    Csak most vettem észre, hogy  Aina-nak nem voltak már fülei. Rövid, sötét haja mintha egy kicsit világosabb lenne most. 

     - Értem.

-------------------------------------------------------

      Haza felé mentem. Már este volt, a csillagok és a hold már magasan járt. Szerencsére Ichi szólt a szüleimnek, hogy nála vagyok és, hogy mindjárt otthom leszek. Az utcán már senki sem járt. A szél fúj és egy kisebb zacskot fújt végig az út testen. A távolban egy alak rajzolodott ki. Felém közeledett lassú léptekkel. És a gyönyörű állat megállt elöttem. Bundáját a szél fújta. A hold fény megvilágította fehér szőrét. Büszkén állt elöttem és engem nézett. Szemében tisztelet de egyrészt büszkeség látszott. Egy két lépést tett felém aztán megállt és meghajolt. Meglepődtem, egy ilyen büszke teremtés elöttem meghajólt. Gondoltam köteleségem nekem is meghajolni így miután felemelte a fejét én is meghajoltam. Szememben ugyan az csillogottmint az ővében, a tisztelet és a büszkeség. Miután felegyenesedtem elmosolyodtam ő meg megbillentette fejét és megfordult. A sötét éjszakában egy hófehér farkas állt elöttem és most büszkén távozik de még mielött köddé vált volna a hangja a fülembe jutott:

     - Büszke vagy de jó szívű is! Egy magam fajta elött meghajoltál és megmentetted a testvéremet. Köszönök mindent Hime! - és eltünt a sötétben.

     - Megint ez a Hime. Bár tudnám mért hívott így! - felnéztem az égre mosolyogva. A csillagok és a hold fénye bevilágította az utcát és a nyakláncom egy pillanatra megcsillant

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.