Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


29.rész

2012.03.23

fekete-farkas.jpg

Akai ito - Vörös fonal

    29.rész

    Probáltam kinyitni a nyakláncom de nem sikerült. A cápa eközben egyre jobban közeledett a lányhoz. Tudtam, hogy valamit tennem kell még mielött....nem akarom tudni, hogy mi történik vele. De tudtam, hogy nem hagyhatom meghalni. A szemeim megcsillantak, a lány rám nézett és bizonyára ő is látta a szememben a büszkeséget ami önteltségre utal. De bevallhatom magamnak, régen egy beképzelt hercegnő volt amit a mamám mondot nekem mindig. Azt mondta, hogy egy olyan hercegnő vagyok aki még akkor is büszkén áll mikor szidják. A minden tudot és azt is, hogy ez az énem sosem fog eltünni mert ez olyan énem ami egy nap megváltoztatja az életem. De sosem értettem, hogy mit jelent ez. De azt tudom, hogy igaza volt, még mindig nem tünt el belölem a büszkeség.

    A cápához ussztam és eltereltem a figyelmét a lányról és most engem üldöz. Már csak egy kicsi kellet és a víz plafonig ért.

    - Nem tudom kinyitni az ajtót! - ordított Ichi.

    - Akkor itt fogonk megfulladni??

    - Hát, téged inkább cápa esz meg  elöbb.

    - Kösszi, megnyugtató dolgokat mondasz.

    A lány közben oda usszótt Ichihez és ketten probálták kinyitni az ajtótt. Az ajtó egy idő után lassacskán kinyilott. A lány kiusszott Ichi pedig felém usszott és megragadta a kezem utánna pedig kihuzott.

    - Köhh - köhögtem fel a lenyelt vizet - Köszönöm! 

    - Szívesen!

    Fölegyenesedtem és csak akkor vettem észre, hogy az egész állatkertben megbolondultak az állatok. Az elefánt pedig pechünkre éppen felénk közeledett.

     - Hogy lehet ekkora balszerencsénk?? - ordíbált Ichi.

     - Azt hiszem én miattam van.

     - He?? Ezt, hogy érted? - kérdezte a lány.

     - Hát, azt hiszem vonzom a balszerencsét.

    Egy idő múlva az elefánt felhagyott az üldözésel és odébb állt. Mi meg az egyik ketrecnél lihegtünk. 

    - Ahh, nem birok többet futni!

    - Én sem!

    - Pedig jobb ha futtok! - mutatott a hátunk mögé Ichi.

    Nem igazán mertem megfordulni de azért megnéztem, hogy mi van mögötem.

    - Már ez is?? 

    És újra elkezdödőtt a fogocska csak most éppenségel nem egy elefánt üldözött minket hanem egy oroszlán.

    - Nem is tudom, hogy melyik a jobb.

    - Azt hiszem én inkább az elefántott választottam volna.

    Hirtelen elénk ugrott egy másik oroszlán amelynek már sörénye is volt vagy is fiú volt.

    - Na, nekünk végünk!

    De akkor megcsillant a nyakláncom és kinyilt. A vörös fény cikázott körülöttem de a hajam nem változott meg úgyan olyan barna maradt mint volt. Körülötem és Ichi meg a lány körül szél vihar kerekedett. A lány oroszlán tett néhány lépést hátra felé és aztán megfordult és íjedten elmenekült. De a him oroszlán nem tágított. Egyre jobban közeledett és nem félt semmitől sem. De akkor az oroszlán elé egy fekete farkas ugrott. Bundája megcsillant a nap fényben. Neki is, az ő szemében is büszkeség látszott mint az egyémben vagy pedig a fehér farkaséban. Elkezdett morogni és az oroszlánnak esett. Az oroszlán nagyobb volt és a szívemben félelem tornyosodott, hogy valami baja lesz a farkasnak. És akkor az oroszlán felemelte a mancsát és csapott egyett. és a farkas nyuszítve vetödött arább. Odarohantam hozzá. Szemében még mindig a büszkeség csillámlott de félelem is rejtözött mögöte.

     - Kíra vigyázz!!!

     Hátam mögé néztem. Az oroszlán lassú léptekkel közeledet felém. Hirtelen rám tört a düh és az az érzés amikor megakarom ölni. A nyakláncom egyre fényesebben világított, a hajam fekete színű lett. Elmosolyodtam szemem vörösen fénylet és az oroszlán megtorpant, talán érezte, hogy most bajban van. Lehuztam az ujjamról az egyik gyűrűt és az kardá változott. Felemeltem és megakartam sebezni az oroszlát mikor a neko lány elém állt.

     - Ne tedd!!! - csordult ki szeméből a könny.

     - Miért? Hisz föl akart falni.

     - Tudom, de kérlek ne bándsd!

     - Rendben, ha így akarod. - és a kard visszaváltozott gyűrűvé és a hajam pedig fehér színű lett - De aztán ne sírj ha beléd harap.

      De az oroszlán azon nyomban elrohant. A lány utána nézett de nem sokáig mivel meghallota a furuja hangját amit én játszotttam. A farkas sebei szépen lassan begyógyultak és a furulya köddé vált.

      - Hogy csináltad?

      - Kírának ez az egyik különleges hatalma. A zene meggyógyítja az embereket, állatokat vagy bármi mást. De hamarosan bizonyára meg lesz ennek is a hatása hisz minden jóban van valami rossz is. 

      A farkas szépen lassan felállt és megnyalta az arcomat.

      - Köszönöm! - mondta a farkas. 

      - Te...?

      - Csak te hallasz! A nevem Kami, még találkozunk! - és elment.

      Hirtelen a körülöttem lévő dolgok egyre jobban homályosodtak és aztán minden elsőtétült.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.