Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


24.rész

kira8.jpeg   Akai ito - Vörös fonal

    24.rész

   A szél belekapott a fehér hajszállaimba. A lány nyugott volt. Kezében egy éles kardott tartott és arra várt, hogy én felkészüljek. Felnéztem az égre. A felhők lassacskán odébb álltak. Néha úgy gondolom milyen jó lenne ha én is csak így odébb lebeghetnék, de ez a valóság és visszanéztem a lányra. Fogalmam sem volt mit csináljak, valahogy le voltam fagyva. De aztán ránéztem a kezemre. Mindkét gyűrűs ujjamon volt egy-egy gyűrű. Az egyiket lehúztam. Elkezdett fényesen világítani és megnyulott. Egy hosszú bottá alakult mely egyik vége körbe végzödőtt. A kör közepén egy fehér kristály volt. A lány hirtelen rám támadt és én magam elé tettem a fegyvert. Mikor hozzá ért a kard a bot végén lévő kör megváltozott. L ándzsa alakot vett fel, a közepén lévő kis kristály darabokra tört és a bot ahhoz a részéhez szálltak ahol a kard ért volna oda, de a kristály újra egyé vált és nem hagyta, megvédet engem.

        - Ó, értem. Szóval a kristály  védekezésre van. - gondoltam magamban. 

    A kristály csak akkor mozgott ha én azt akartam, egyébként a lándzsa vége körül köröztek. A lánnyal egymás után összecsaptunk, Ken csak kivülről nézzet minket. Hirtelen az egyik támadástól hátra vsapodtam. Ken hozzám rohant és elém állt.

     - Nem hagyom, hogy bántsd! - förmedt rá a lányra.

     A lány mintha egy kicsit meglepődőtt volna, de aztán elmosolyodott.

     - Akkor mért nem változol át?

     - Ken hagyd! Úgy sem tudsz még átváltozni! - probáltam felállni de visszaestem.

     - Nem tud átváltozni?

     - És akkor mi van?

     - Így, hogy akarod megvédeni?

     Ken nem válaszólt, a lány elmosolyodott, a kardját leersztette.

     - Te is olyan vagy mint az öcsém. Ő is a mastrestje elé állt mikor a lány már nem tudott felállni és hát így....így őt is megölték. - a lány arcán újra könnycseppek csordultak végig. Hirtelen rám nézett, szemeiben elszántság sugárzott - Megtalálom és megölöm azt az embert aki megölte az őcsém és a barátnőmet!!!!

     Ken megijedt de nem tágított. Elöttem állt, elöttem a végsökig. A lány a kardját Kennek szegezte és készült beleszúrni a hasába. Tehetetlenek éreztem magam, nem tudtam felállni.

     - Hagyd abba! - orditottam, de a lány nem állt meg. Az én szemeimben is már könnycseppek jelentek meg.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.