Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19.rész

kira-mastrestkent.jpeg    Akai ito - Vörös fonal

       19.rész

     A ruhám megváltozott. Végignéztem magamon. Egy rám simuló fekete főlső és egy piros, pontosabban vér piros színű ruha volt rajtam. A szél belekapott a hajamba és az arcomba fújta. Kikerekedtek a szemeim. A hajam színe is megváltozott, még hozzá fekete lett. A nyakláncom vörös színben fénylett. Egy-egy gyűrű volt a gyűrűs ujjaimon. Az egyiket lehuztam ami kardá változott.

      - Nem lehet..!! Hogy..?

      Magam elé raktam a kardott és a szőke hajú lénynak estem. A lány még mindig csodálkozott és mire észbe kapott már nem tudott elugrani. Melletem az utolsó pillanatban valaki elsuhant. A kard beleszúródott a hasába és vért köpött. Kihúztam a kardot ami ugyan úgy véres volt.

     - Eiki. - ordított a szőke hajú lány.

     - Sajnálom.

     - Mért ugrottál elém? - kérdezte kétségbe esve, de a fiú már nem válaszólt.

     - Mit képzelsz magadról?

     - Csak visszaadtam azt amit Akae és a fukuja kapott, nagyából.

     - Most már tényleg megölek!!! - a szemeiben düh látszot.

     - Na akkor gyere.

     A kard és a kasza összecsapott. Ahogy többször is egymásnak mentünk úgy a levegő is megváltozott. A lány szemeiből düh áramlött én meg csak egy-egyre támadtam. Ichi már Ken mellett állt és a távolból nézték az eseményeket. Az Eiki nevű fiú mindig a földön feküdt. A szél egyre jobban fúj és az eső is eleredt. Elsőnek csak szemerkélt de aztán egyre jobban zuhogott. Újra egymásnak mentünk és ő hátra esett.

     - Átkozott! - dühhe egyre nőt benne - Nem fogod ezt megússzni!!

     - Ó, tényleg?

     Még jobban dühös lett és nekem esett. A csapásai egyre erősebbek voltak ahogy egyre dühösebb lett. És valahogy azt akartam, hogy minden erejét ellennem fordítsa. Nem voltam dühös, nem akkartam mind azt megbosszúlni amit tett, de még is valahogy harcolni akartam. A harctól vidámabb lettem és....egyszerűen élvezem, olyan mintha elnyomtam volna egy vágyat ami most föl akar törni. De nem egyszerűen harcolni akarok hanem meg is akarom......ölni. Elmosolyodtam.

      - Mi van? - kérdezte dühösen.

      - Semmi csak élvezem a harcot.

      - Mi?

      - Egyszerűen harcolni akarok és aztán ha majd megunlak azután.........azután megölek!

      Megijedt, de nem csak ő hanem a körülötünk lévőek is, Ichi, Ken és Eiki is. Kihasználtam ezt a pillanatott és rátámadtam. Sikerült neki kivédenie de hátra esset egy fának. Próbált felállni de már nem tudott.

       - Mi van? Ennyi volt?

      Nem válaszólt.

       - Azt hiszem már meguntalak. - és emeltem föl a kardom mikor Ken mellém lépet.

       - Hagyd abba! Nem látod, hogy mindenki fél tőle?

       Körülnéztem. Még a lánynak is félelem tükröződőtt a szemében, eltünt a düh már csak fájdalom és a félelem maradt benne. Az eső egy kicsit alább hagyott és a szél is alig-alig fúj.

      - Hh - és beleszúrtam a hasába a kardott.

      - Kíra!!!

      Mindenki csodálkozott. Nem gondolták volna, hogy ilyet teszek. Magam sem hittem. Még mindig úgy éreztem, hogy magától mozog a testem. Ken hirtelen elém lépet és felpofozott.

      - Mit művelsz? - az ő szemeiben is düh látszott - Nem gondoltam, hogy ilyet teszel. - és elfordult.

      Arcomon könnycsordult le. Az arcomat fogtam és közben mindent megbántam. Az eső elállt és a felhők közül elő bújt a nap ami rám világított. A nap fényében egy fehér hajszáll csillant meg. És a könnycseppekkel elkezdődőtt egy félénk dal.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.