Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


17.rész

2012.02.17

ichi.jpeg Akai ito - Vörös fonal

     17.rész

   - Mi a kedvenc színed?

   - Hm, nem is tudom. Talán a kék. És neked?

   - Nekem a vér piros szín.

   - Szadista vagy?

   - Hé!!

   - Bocsánat!

    - Nem vagyok szadista csak valahogy megfogott ez a szín, valahogy nekem ez az élet színe.

    - Értem. Bele gondolva talán igazad van.

    - Tényleg. Milyen csokit szerets?

    - Étcsokit.

    - Tényleg?

    - Igen.

    - A fiúknak olyan rossz izlésük van.

    - Nem is igaz! Az étcsoki is lehet finom!

    - Jól van na.

    - Mért te milyet szeretsz?

    - Epreset!

    - Epres?

    - Igen. Én mindenből epreset eszek, legyen az csoki, fagyi, süti, torta,stb.

    - Nem unod állandóan az epret?

    - Nem. Miért unnám? Nagyon szeretem!

    - Értem.

    A távolban Ichi közeledett felénk. Elkezdet fújni a szél. Körülötünk a fákról lefujta a szál a virágszirmokat. Egy kisebb parkban voltunk amely az Akai tóhoz volt csatolva így a jobb oldalon az Akai tó volt, míg a bal oldalon fák sorakoztak. Ichi megállt elötünk.

    - Kíra mért nem mondtad, hogy már van egy főfukud?

    - Miért mondanom kellet volna? Várj honnan tudod?

    - Van egy új páciensem, Akae-nak hívják.

    - Akae mondta?

    - Igen. Beszámoltam neki, hogy van a közelében még egy mastrest és ő azt mondta ismer.

    - Na várjunk csak! Nem lehet, hogy annak a szőke hajú lánynak is te mondtad, hogy én a közelében vagyok?

    - Nem! De, hogy is! Minek gondolsz?

    - Te montad!

    - Nem!...Na jó, talán lehet, hogy egy lánynak megemlítetelek, de csak véletlenül! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyan fajta mastrest, aki a saját fajtáját irtja.

    - Akkor sem kéne kifecsegned!!! Azt akarod, hogy megöljenek?

    - Azt nem hagyom, mivel te vagy az én első számú kisérleti alanyom.

    - De megnyugtató. - szólt bele Ken.

    - Nem is tudom melyik rosszabb.

    - El is felejtettem miért is jöttem.

    - Miért?

    - Szeretnék mindketötőktől vért venni.

    - Felejtsd el! - és elindultam az elenkező irányba.

    - Na, ne legyél ilyen szívtelen! - jött utánam Ichi.

    - Nem és kész!

    Egy kicsit előre futottam, hogy lerázzam Ichit. De nem kellet volna mivel pontosan elöttem valami becsapodott a földbe és én meg hátra estem neki egy fának. Ken hozzám rohant és felsegített.

    - Jól vagy?

    - Azt hiszem. De mi volt ez?

    - Fogalmam sincs.

    Ichi lépet mellénk. Újra komoly arcot vágott. Ahol az a valami becsaposott nagy füst felhő kerekedett. Még mindig nem tisztult ki és semmit sem látunk.

    - Hogy is hívnak? - fordult Ichi Kenhez.

    - Ken.

    - Ken, vigyázz Kírára!

    - Rendben.

    És Ichi a füst felhőbe rohant.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.