Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16.rész

2012.02.11

k18.jpg    Akai ito - Vörös fonal

    16.rész

     - Mit képzelsz magadról?

   - Nahát, félted a kis patkányodat?

   - Ne merj hozzá nyulni!

   - Miért akkor min lesz?

   - Darabokra szedlek.

   - Ó, tényleg?

   Akae teljesen megváltozott. A szemeiben düh látszott. Már nem az a kedves Akae állt elöttem akivel összebarátkoztam. Valahogy kirázott a hideg. Akae megfogta a nyakláncát és kinyította a nyaklánca rózsaszín fényben világított. A szeme rózsaszínen fénylett a haja is rózsaszín lett és a ruhája is. Az ujján lévő gyűrűt lehuzta ami sarlóvá változott.

   - Úgy látom most már komolyan veszel. - és felemelte a kaszáját, hogy suhotson vele de Akae eléugrott és megakadályozta.

   - Ennyire vagy képes? - és megvágta a lány válát. Hátra ugrott.

   - Hhh, bevallom alábecsültelek. De majd következőleg nem így lesz. - és eltünt.

   Akae oda ment a fiúhoz.

   - Elég béna vagy Ataru, hogy ha ennyitől a földön maradsz.

   - Haggy már! Nem figyeltem elégé.

   - De azért örülök, hogy nem esett bajod. Már azt hittem nagyobb bajod van.

   - Nincs akkora szerencséd.

   - Jaj ne szemétkedj már!

   - Hááhhhhááá- nevettem. Akae-ék rám néztek.

   - Jaj el is felejtettem. Ő itt Ataru a fő fukum.

   - Szia, én Kíra vagyok!

   - Hello!

     Aztán mind a hárman Kenre néztünk aki mindent látott.

   - Sajnálom, hogy mind ezt látnod kellet. - ment oda Akae Kenhez, aztán felém fordult - És sajnálom Kíra, hogy mindezt el kellet viselned.

   - Nem! Ez az én hibám, hisz az a lány engem akart megölni.

   - Nem csak téged. Minden mastrestett.

   - De hisz ő is mastrest.

   - Tudod nem mindenki szereti a mastresteket még akkor sem ha ő maga is az. De sajnos ők saját magukat is megölik szép lassacskán.

   - Nem értem.

   - Mit?

   - Miért nem tudnak békében élni az emberek és a mastrestek?

   - Magam sem tudom, egyébként is én még gyerek vagyok nem kell ilyenekről tudnom.

   - Igaz, - mosolyodtam el, de még bennem maradt ez a kérdés egy idelyig.

   - Tényleg Kíra.

   - Igen?

   - Tudtad, hogy a mastrestek az emberek időtartamához képes kétszer annyit élnek mit ők?

   - Tényleg?

   - Igen. Vagy is emberi időtartamban én még csak 7-8 éves lennék.

   - És a fukuk is tovább élnek?

   - Hát persze, hisz meg kell védeniük minket.

   - Értem.

   - Tényleg Ken.

   - Tessék?

   - Mivel elfogadtad a nyakláncott így te most már Kíra fukuja vagy.

   - Hát....úgy látszik.

   - Kell még egy kis idő. - szólalt meg Ataru.

   - Rendben.

   - Nem szükséges.

   - Hogy-hogy?

   - Olyan unalmasak voltak a napjaim, így most valahogy izgalmasabb.

   - Nahát, elég optimista vagy.

   - És talán azért is mivel a legjobb barátom is egy mastrest volt.

   - Hogy érted, hogy csak volt?

   - Megölték.

   - Ó, sajnálom.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.