Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valentin napi történet!!! <3

2012.02.24

v.jpeg Akai ito - Vörös fonal / Valentin napi történet

    Az ég tiszta volt még reggel, de most már apró hópelyhek hullanak az égből. Sajnos karácsonykor nem volt hó. Most február van és most kezdett rá nagyon esni. 

     Épp a torna terem mellett mentem el amikor láttam valamit, valami különlegeset. Nem mindenki modja különlegesnek de számomra az.

    Egy lány láttam. Ha jól láttam nyár lehetett mivel nyári ruhákban voltak. A lány a torna teremnál állt és egy fiút nézett. Valahogy átéreztem az érzéseit. A lány első szerelme volt az a fiú de sose merte elmondani neki....

    Tovább mentem. Nézegettem a hópelyheket ahogy a földre hulltak. Hirtelen véletlenül belém jött egy lány.

     - Ő...bocsánat.

     - Semmi...baj... - meglepődtem. A lánynak hosszú kék színű haja volt.

     - Ő...sajnálom.

     Elmosolyodtam.

      - Te egy mastrest vagy?

      A lány szemei kikerekedtek és megremegedt.

      - Te is.....te is bántani akarsz?

      - Bántani? Nem, nem akarlak.

      És elsírta magát. Az arcáról hullotak a könyek amik a földre hullotak mint a hópelyhek. Lassacskán a haja színe visszaváltozzot az eredeti színére vagyis barnára. De aztán hirtelen újra kék színű lett.

v1.jpeg - Nem...nem tünik el.

      - Hogy érted?

      - Nem tudok eredeti alakomba visszaváltozni.

      - Gyere velem.

      - Hova?

      - Egy barátomhoz. Egyébként, hogy hívnak?

      - Miko vagyok.

      - Én Kíra.

      Elmentünk Ichihez. Ichinek egy hatalmas háza volt amiben egyedül élt.

      - Nahát, elég furcsa. Kisérletezhetek rajtad?

      - Mi??? - ijedt meg.

      - NEM!!!!! - orditottam Ichire.

      - Jól van, jól van.

      - Na, mi történt vele?

      - Nem igazán tudom. De azt hiszem elérte a végső formáját.

      - De...

      - Nem! Inkább....túl lépte a végső formáját.

      - Ez mit jelent - kérdezete.

      - Biztos akarod tudni?

      - Igen.- az arcán komolyságot látott.

      - Azt hiszem hamarosan eltünsz.

      - Meghal???? - kikerekedtek a szemeim.

      - Nem......egyszerűen eltünik.....vagyis elveszik a lelke....vagy valami ilyesmi.

      Miko lehajtotta fejét. A földre újra könnycseppek hullotak.

      - Valamit még el kell intéznem. - és elrohant.

      - Miko! - orditottam utána.

--------------------------------------

      A hó még mindig hullott. Miko a távolból nézett egy vele egy idős fiút. Esszembe jutott amit a torna teremnél láttam, ami húsz évvel ezelött történt. Annak a lánynak is kék haja volt. Oda mentem Mikohoz.

      - Mindig ez van. Sose sikerül, sose tudom elmondani neki......még most sem...- sírt.

      - Tudod én is voltam már szerelmes. Nekem sem ment, én sem tudtam neki elmondani. Tudod mindenkinek nehéz.

      - De aztán elmontad neki?

      - Sajnos nem. Összejött egy lánnyal, így nem tudtam neki elmondani.

      - Értem.

      - 20 évvel ezelött is ez történt?

      - Ha? - a lány csodálkozva nézett rám - Honnan tudod?

      - Ez maradjon az én titkom.

      - Igen az én szívem mindig elveszik, de valahogy mindig visszatalál ahoz a fiúhoz, vagy legalább is annak a fiúnak a rokonához.....és hát újra szerelmes leszek.

      - Tudod a szerelem szép dolog.

      - Akkor már nem ha ennyire szenvedfsz mint én.

      - Ez is hozzá tartozik.

      Észre sem vettük de követtük a fiút. A fiú egyedül ment az üres utcán mi meg utána. A fiú hirtelen megállt és felénk fordult. Elmosolyodott és odajött hozzánk.

      - Te vagy Miko, igaz?

      - Igen.

      - Emlékszel rám?

      - Ő....

      - Tényleg nem? Senri vagyok.

      - De hát ez, hogy lehetséges?

      - Tudod én egy fuku vagyok, pontosabban a te fukud. Itt vártam rád míg nem rám találsz.

      Miko újra elsírta magát és Senri-hez rohan és megölelte. Miután Miko elengete, egy picit nyújtozott és megcsókólta Senri-t. A fiú meglepődőtt. Miko teste pedig fényesen kezdett el világítani. Hátából szárnyak bújtak elő és lassacskán a teste ködé vált. Senri az égfelé nézett én meg mellé léptem.

v2.jpg     - Most mit fogsz csinálni?

      - Megvárom.

      - De hát elment.

      - Még visszajönn.

      - De nem szomorú, hogy állandóan eltünik és te  meg mindig itt vársz rá?

      - Most már nem. Most már sose fog elveszni.

      - Akkor végülis nem lépte túl a végső formáját.

      - Láttad mikor Miko szárnyai elöjöttek?

      - Igen.

      - Ha jól gondolom az a mastrestnek a végső formája amit nem mindenki ér el vagy tud túl lépni.

      - Talán igazad van.

-------------------------------------------------------------------

     Másnap reggel még mindig hullott a hó. Akae-val és Kennel jöttem suliba. Egy kis eldugott uton mentünk ami egy park felé vezettett. Észre vettem a távolban egy lány és egy fiú alakját.

     - Hát visszajött.

     - Mi??? - kérdezet Akae.

     - Á, semmi. - és elmosolyodtam. Akae és Ken pedig egymásra néztek csodálkozva.

 BOLDOG VALENTIN NAPOT MINDENKINEK!!!

valentin-nap1.jpeg<-Akae! :)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.